Sivarátri, Siva éjszakája, a phálgun hónapban újhold napjára esik (vízöntő újholdkor). A „rátri” szó éjszakát jelent, amikor Siva tándava táncát járta.
A házas nők férjük és fiuk jólétéért imádkoznak, a hajadon lányok kívánsága, hogy megtalálják a férjüket.
Aki ezen a napon áhítattal ejti ki Siva nevét, az minden bűntől felszabadul, és kiléphet a szamszarából, a születés és halál körforgásából.
A Sivát megjelenítő szoborrész a függőleges lingam, mely a tudatosságot, a vízszintesen elhelyezkedő jóni a teremtett világot jelképezi. A sivalingam különböző anyagokból készülhet (gránit, márvány, zsírkő, jég, stb.), melyet, ha egyszer valahol elhelyezik, az szent hellyé válik. A szertartás során a pancsamrittal öntözik, s virágot szórnak a tetejére. A sivarátri szertartáskor egész éjszakán át tartó ébrenlét alkalmával mantrákat, bhadzsanokat énekelnek a hívek. A böjt csak másnap reggel ér véget, a reggeli prasád elfogyasztásával.
Több mitológiai történet is kapcsolódik a sivarátrihoz. Egyikben egy vadász az éjszakát egy erdőben volt kénytelen tölteni, egy bill patra fa tetején. Hogy el ne aludjon, leveleket tépet a fáról, s leejtette őket – pont a fa alatt elhelyezkedő sivalingamra. Ezzel kivívta Siva elismerését, aki darsanjában, isteni látványában részesítette és megáldotta.
A Sri Alakhpuriji Siddhapeeth Parampara kapcsán a Lílá Amrit című könyv leírja, hogy Srí Maháprabhudzsí fogantatását és eljövetelét e földre ezen az éjszakán adta át látomásában Srímati Csandandévinek, Maháprabhudzsí anyjának Siva.
Több alkalommal a szvámí beavatások is ezen jeles alkalommal történnek.