Vivéka – megkülönböztető képesség
A jóga filozófiában külön értelmezzük a következő fogalmakat:
a) elme
b) tudat
c) vivéka.
a) Elme
Az elme feladata a gondolatok befogadása és elvetése. Így például az a gondolatunk támad, hogy egy bizonyos dolgot tegyünk (pl. lovaglás, úszás vagy gyakorlás), de nyomban újra elvetjük ezeket a gondolatokat, mert már újra jön a következő gondolat. Ez egy állandó, nyugtalan, egyikről a másikra való ugrálás, mivel az elme önmagában nem képes döntést hozni. Így nem is segítség nekünk, mert nincs felelőssége. Az elme tele van egoizmussal. Az egóval való kapcsolata által ez az, ami bennünket állandóan szembesít aggodalmainkkal, félelmeinkkel, bajainkkal és problémáinkkal, de sokféle önös vágyunkkal is. Az az elve, hogy boldogok vagy boldogtalanok vagyunk. Gyakran gondolataink, melyek problémánk körül forognak, nem engednek el bennünket. Ezek kuszák, rendezetlenek és gyakran nem hagynak elaludni. Csak akkor szakadunk el elménktől és ezzel mindentől, ami az önösség miatt nyomaszt és felkavar bennünket, ha a fáradság erőt vesz rajtunk és mély álomba merülünk. Ekkor olyan tudatállapotba jutunk, amelyben nem vagyunk sem boldogok, sem boldogtalanok, mert a mély alvásban az ego többé nem aktív. De az elme és az ego az éber tudat ajtajánál, kívül virrasztanak. És mihelyt felébredünk és ezáltal ennek az ajtónak a küszöbét átlépjük, ismét a sarkunkban vannak, és velük együtt minden gondunk és problémánk, vagy az, ami minket még egyébként önös módon felkavarhat.
b) Tudat
A tudat az a fény, melynek keretében értelmünk és ez által megkülönböztető képességünk működik. Ezt a képességet buddhinak nevezzük. Ez is erősen össze van kapcsolva az egóval. Hála a buddhinak, képesek vagyunk döntéseket hozni, de ezeket a döntéseket önös vágyaink vezetik és befolyásolják, és hamis útra vezethetnek. Így ez a képesség nagyon felszínes valami, és a lé nélküli gyümölcshöz hasonló.
c) Vivéka
Csak a vivéka által vagyunk képesek a helyes döntést meghozni. Másként kifejezve: a buddhi adja nekünk a döntéshez a képességet és a vivéka ad biztonságot ahhoz, hogy helyesen döntsünk. A vivéka tehát a megkülönböztető képesség. Nélküle az a veszély fenyeget bennünket, hogy mindig tévedések áldozatai leszünk, és az útról letérünk. Ahhoz, hogy felismerjük, hogy mi a helyes és mi a helytelen, fontos, hogy vivékánkat – megkülönböztető képességünket – fejlesszük, ami teljesen szabad az egótól. Mindenekelőtt meg kell tanulnunk értelmünket használni, ahelyett, hogy hagyjuk, hogy érzelmeink vezessenek bennünket. És ehhez van szükségünk mananára. Lefordítva ez annyit jelent, hogy gondolkodni, vagyis nagyon intenzíven foglalkozunk valamivel (esetleg egy szóval vagy témával) addig, amíg valóban teljes egészében megértettük. Mert csak azután, ha valóban megértettünk valamit – úgyszólván egyek lettünk vele – vagyunk képesek arra, hogy az ily módon szerzett tudást életünkbe integráljuk.
A gjána-jógi számára a manana értelmében vett tanulás a gyakorló út fontos része. Ez élesíti az elméjét és tágítja tudását oly módon, hogy lehetővé teszi számára, hogy a dolgokat teljesen tisztán felismerje és lássa. Hála a vivékának – a megkülönböztető képességnek – képes arra, hogy buddhiját, a megkülönböztető képességét helyesen használja, ami előfeltétele, hogy szellemi előrelépést tegyen.
A gjána jógában klasszikusan a megértés mélységét a következő fázisokkal is kifejezik: sravana, manana, dhjána, gjána. Vagyis a hallás (ismeret befogadása), elgondolkodás (információ asszimilációja), meditáció (belülről értjük meg az ismeret lényegét), tökéletes ismeret, tudás.
IRODALOM
Paramhans Swami Maheshwarananda: Jóga a mindennapi életben rendszer. MOJU, Bp, 2013.
Sankaracsarja: Aparoksánubhuti. in: Gjána Gangá, 2004. 5(17): 16
Shankara: Vivekachundamani. Buddhista Misszió dokumentáció, Budapest, 1984.