Lazíts és légy egészséges!
A gyakorlásunk egyik fontos technikája lazítás. A lazítás passzív, paraszimpatikusidegi tónussal váltja fel az aktív, szimpatikus tónust. Így az energiamegtartás kerül előtérbe az energia leadással szemben.
A mindennapok stressze az idegrendszeren túl immunrendszeri és hormonális szinten is hat. Így a folyamatos aktivitás és energia leadás irányába eltolódott napi tevékenység könnyen vezethet súlyosabb megbetegedésekhez, például gyomorfekélyhez, infarktushoz, depresszióhoz, hosszabb távon cukorbetegséghez.
A lazítással tudatosan egyensúlyt teremtünk a két oldal között. A testi szinten túl a lazítással a jóga terminológia szerint főleg energetikai szinten hozzuk egyensúlyba a Nap és Hold rendszert, a pingala és ída nádikat. A mélylazítás, a jóga nidra az egyszerű, kiegyensúlyozó lazításon túl légzéssel, szankalpákkal (elhatározásokkal) és képzeleti képekkel segít mélyebb tudati szinteket megérinteni.
Technikailag a lazítás spontán létrejön,ha a körülményeket megteremtjük hozzá. Az alvást sem lehet akarni,hiszen a probléma ilyenkor pont az erőfeszítés. Az ellazult állapot elérését megkönnyíthetjük előzetes izomfeszítésekkel vagy a légzés figyelésével. A lényeges momentum a figyelem érzékelő, megfigyelő funkciója, mely automatikusan elhozza az adott testrész ellazulását. Lazíthatjuk az egyes testrészeket, és az egész testet is. Lazítást iktathatunk be az ászana gyakorlások elején és végén, míg rövidebb pihenőket is tarthatunk egyes ászanák között.
Vannak szent helyek, ahol az oda zarándokoló betegek egy része meggyógyul. Igazolt esetek is vannak. Ilyen szent hely például Lourdes. Lourdes (ejtsd: Lurd) egy kis mezőváros Délnyugat-Franciaországban, a Pireneusok lábánál fekszik. A város ma jelentős zarándokhely, amely azután alakult ki, hogy egy helyi lánynak megjelent Szűz Mária. Úgy tartják, hogy a Szűz Mária-jelenés helyszínén, a barlangból kifolyó forrásvíz gyógyító hatású. A csodával határos gyógyulásokat egy 1883-ban alakult Orvostudományi Iroda vizsgálja ki, mely a városban működik. Egy másik vizsgálat során kikérdezték a zarándokokat arról, hogy milyen gondolatokkal, lelkülettel közelítettek a szent vízhez. A csodás gyógyulások gyakoribbak voltak azoknál a zarándokoknál, akik a szentségben elmerülve, magukról megfeledkezve önfeledten fürdőztek, szinte elfeledkezve problémájukról. A másik csoportban, ahol akaratos imákkal kérték a gyógyulást, kevesebb történt. (Feldmár András alapján.)