Rádzsa jóga, a fegyelem és gyakorlás királyi útja

Az emberek ezen második csoportjának pozitív képességeit fegyelem által kell tökéletesítenie, amíg végül mindent, amit tesznek, jógikus lesz: mozgásuk, alvásuk, gondolataik, étkezésük, stb. Ha jógáról beszélnek, többnyire a rádzsa-jógára gondol mindenki. Azonban ezen az úton sem haladhatunk előre fegyelmezettség nélkül. Ezért állítja Patandzsáli is „jóga-darsanája” (jóga filozófia) elejére ezt a szútrát:

„Atha jóga anusászanam.”

(most következik a jóga fegyelme).

A Patandzsáli második szútrája így hangzik:

„Jóga csitta vritti nirodah.”

(A jóga az elmeműködés lecsendesítése.)

A továbbiakban Patandzsáli érinti a tudatállapotok, a pránájáma, a klésák témáját, valamint a sziddhik (különleges képességek) területét is. Patandzsáli a Jóga szútrákban azonban mégis a belső angákra (antarangák) fókuszál, ezek: a dharana, dhjána, szamádhi. Ezek elérésével és rendszeres gyakorlásával a szádhaka fokozatosan megtisztítja személyiségét a negatív tulajdonságoktól és tudatát az illúzióktól. Így jut el a személyiség „átvilágításáig”, mígnem teljességgel betölti az Univerzális Tudatosság tökéletes Fénye.

A rádzsa jógát „asztangnak” (nyolc rész) is nevezik, mivel nyolc részre tagolható:

  1. jáma               – a külső fegyelem szabályai
    1. ahimszá – nem ártás
    2. szatja – igazmondás
    3. asztéja – nem lopás
    4. brahmacsarja - cölibátus; Isten keresése
    5. aparigraha – nem gyűjtés
  2. nijáma            – a belső fegyelem szabályai
    1. saucsa – tisztaság
    2. szantósa – elégedettség
    3. tapaszja – aszkézis (eredetileg: belső hő)
    4. szvadhjája – a szent iratok tanulmányozása
    5. Isvara pranidhán – „Istenben lenni”
  3. ászana            – a helyes ülésmód
  4. pránájáma     – a légzésszabályozás
  5. pratjahara     – az érzékek visszavonása
  6. dháraná         – koncentráció
  7. dhjána           – meditáció
  8. szamádhi       – elmélyedés

I. Jáma:

A „külső fegyelem” szabályai (jáma) öt pontból állnak:

1. Ahimszá – erőszaknélküliség: senkinek sem szabad szenvedést okoznunk gondolatokkal, szavakkal, vagy tettekkel.

2. Szatja – igazság, őszinteség, szavahihetőség: mindig világosan meg kell mondanunk azt, amit igazságnak érzünk, de ügyelnünk kell arra, hogy az igazságot barátságos, szelíd szavakkal mondjuk meg, és ne úgy, mintha kést rántanánk elő.

3. Asztéja – nem lopni: a lopás nemcsak az anyagi javak ellopását jelenti, hanem a szellemi javakét is, például mások tudásának ellopását. De az asztéja azt is jelenti, hogy reményeinkkel ne függjünk olyan dolgokon, amelyek valaki máshoz tartoznak, vagy hogy ne kövessünk el házasságtörést.

4. Brahmacsarja – tiszta életmód, életvitel: Brahma – „Legfelsőbb”; csarja – mozgás. A brahmacsárí tehát olyan ember, akinek a gondolatai mindig a legfelsőbbre irányulnak. A Brahmacsarja az életszakaszoknak is része. Eredetileg az önmegtartóztatás parancsa (brahmacsarja ásram) 25 éves korig szólt. Azután 25 – 50 éves korig a házasélet időszakát (grihaszta ásram) kellene követni. 50 – 75 év között meg kellene próbálnunk a világi dolgoktól eltávolodni (vanaprasztha ásram). 75 éves kortól az érzéki élettől való elfordulásnak kellene következnie (szannjásza ásram).

5. Aparigraha – nem gyűjteni: ne gyűjtsünk szenvedélyesen javakat, hanem bízzunk Istenben, mert tulajdon nélkül születtünk, és amikor ezt a világot újra elhagyjuk, minden tulajdont itt kell hagynunk. A tulajdon akadály a szellemi úton, mert félelemmel és aggodalommal van összekötve amiatt, hogy újra elveszítjük. Más az, ha valaki nem magának építkezik és szervez meg valamit, hanem azért, hogy a közösséget szolgálja (például egy ásram alapítása, hogy másoknak is lehetőséget adjon arra, hogy járhassák a szellemi utat). Egy ilyen tulajdon építése niskam karmának számít.

II. Nijáma:

A „belső fegyelem” szabályai szintén öt pontból állnak:

1. Szaucsa – tisztaság: ezalatt nemcsak a külső, hanem elsősorban a belső tisztaság értendő. Ruhánknak, testünknek de éppúgy érzéseinknek és gondolatainknak is tisztáknak kell lenniük.

2. Szantosa – elégedettség, belső nyugalom: aki elégedett, nincs szüksége gazdagságra, mert őbenne van a végtelen gazdagság. A Rámajánában így szólt Tulszidász: „Az embereknek sok tulajdona lehet, még aranya és drágakövei is, de elégedettség nélkül a szívében mindez semmi.” 

3. Tapasz – önuralom, önfegyelem: jóllehet tiszta isteni úton járunk, mégis mindig akadályokba ütközünk, melyek zavarnak bennünket, például betegség, környezet, rokonság, tulajdon, éhség, szomjúság, hideg, hőség. Meg kell azonban próbálnunk nem hagyni, hogy a világi dolgok eltérítsenek, hanem állhatatosan menjünk tovább a választott úton.

4. Szvádhjája – az iratok tanulmányozása: a jóga-gyakorlat mindenekelőtt különféle technikákból, gyakorlatokból áll – és csak nagyon kis részben elméletből –, a jóga-aspiránsnak nem szabad elmulasztania elolvasni a jóga-irodalom elismert műveit.

5. Isvara pranidhán – Isten iránti odaadás: sok út van és sok különféle technika. Azonban akármennyire különbözőek az elméletek és a technikák (például kriják, mantrák), ezek csupán abban segítenek, hogy az anathkaranát megtisztítsuk és további tapasztalatokra tegyünk szert. Az önmegvalósítás viszont csak a guru áldásával és az isteni kegyelemmel lehetséges, függetlenül attól, hogy melyik jóga-úton járunk. Csak egy ajtó van, amelyen Isten királyságába beléphetünk – az Isten iránti odaadás.

III. Ászana

Ászanák alatt általában a testgyakorlatokat értjük, melyek a test feletti uralmat és a test egészségesen tartását szolgálják. E gyakorlatok közül sokat az állatoktól lestek el, és ezáltal az állatokról is neveztek el (például kobra, macska, tigris, stb.), mivel az állatok mozgása ösztönös, és ezért teljesen természetes. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen, állatoktól ellesett mozdulatok gyakorlása által az ember szellemileg (spirituálisan) gyorsabb fejlődést tapasztal, mivel már csak magasabb tudatformában születik újra, tehát már soha többé nem tér vissza az állatövi körbe. A rádzsa jógában ászanák alatt az ülésmódokat értjük, amelyeknek célja, hogy a meditáció alatt hosszabb ideig egyenes testtartással, kényelmesen üljünk:

padmászana (padma = lótusz) – a lótuszülés

sziddhászana (sziddha = tökéletes) – a tökéletes ülés

szukhászana (szukha = kényelmes) – a kényelmes ülés

A kényelemes ülőhelyzet feltétlenül szükséges, mivel az embernek amúgy is elég kívülről jövő zavart és akadályt kell legyőznie, és nem hiányzik, hogy még a test is zavarjon. Az is fontos, hogy nyugodt, laza helyzetben a gerinc teljesen egyenes legyen, hogy ezáltal a prána akadálytalanul áramolhasson.

IV. Pránájáma

A prána a legfontosabb elem az emberi testben. A pránának két fajtáját különböztetjük meg:

egyrészt a prána, az a levegőáramlás, amely be- és kiáramlik,

másrészt, a prána az az életerő, amely a test összes érzetét a tudathoz továbbítja.

A légzés élet és az élet légzés (azaz életünk légzéssel kezdődik és légzéssel fejeződik be). A légzőgyakorlatok nem csak a légzőrendszert, hanem az egész testet egészségesen tartják. Ez hosszú élethez kell, hogy segítse a jógit, amelyben lelki céljához lehetőleg közel jut, vagy teljesen eléri. Természetesen egy jóginál nem csupán a hosszú életről van szó. Minden emberben nyugszik egy rejtett erő, amely a légzés és a koncentráció segítségével felébreszthető, hogy ezzel úgy magunkat, mint másokat is tovább segíthessünk a szellemi úton.

A prána tartja össze a testet, az elmét és a tudatot. A prána tartja össze az egész világegyetemet. Amikor a rádzsa-jógi belélegzik, arra gondol, hogy minden, ami létezik, Istentől jön. Amikor lélegzetét visszatartja, azt gondolja, hogy minden, ami körül veszi Isten teremtése. Amikor kilélegzik, azt gondolja, hogy Isten is mindig magához veszi teremtését. Miközben a rádzsa-jógi ily módon a lélegzésével foglalkozik, uralja a pránát, a testét és az elméjét, és ezáltal felébreszti magában azokat a belső erőket, amelyek tovább vezetik őt a szellemi úton.

V. Pratjahara

Pratjahara visszavonást jelent. A jógit gyakran a teknősbékához hasonlítják, amely testének minden részét páncélja alá tudja húzni, vagy ki tudja nyújtani – akkor és ott, ahol akarja. A jóginak is mindig képesnek kell lennie arra, hogy érzékeit vagy visszavonja vagy egészen nyitott legyen, azaz minden pillanatban tudnia kell a befelé fordulás (introverzió) és a kifelé fordulás (extroverzió) között dönteni. Tehát a koncentráció ideje alatt érzékeit – a külső körülményektől függetlenül – tudnia kellene visszavonni. De tudnia kellene azonban adott időben ébernek is lenni – például munka közben – és hagyni érzékeit ide-oda vándorolni az egész univerzumban, ez segít neki abban, hogy embertársaival szemben nyitott legyen.

A rádzsa jóga első négy fokozata az aspiránst a pratjahara gyakorlására készíti elő. Természetesen vannak bizonyos technikák, amelyek őt a pratjaharaban erősítik. Így például a külső zajokra koncentrálás gyakorlása, amelyeknél megállapítjuk a zaj irányát, fajtáját és távolságát, hogy aztán a „belső térbe” (csidákás) vonuljunk vissza és a belső zajokra koncentráljunk. Csak aki a pratjahara fokozatát uralja, az kezdheti a tulajdonképpeni koncentrációt.

VI. Dháraná

Dháraná azt jelenti, hogy az elmét egy tárgyra, egy pontra összpontosítjuk. Többnyire ez csak rövid időre sikerül. Más gondolatok jönnek és így elveszítjük az irányt. Nem ritkán a koncentráció hiányát csak néhány perc múlva tudatosítjuk. Nagy segítség a gyertyával történő gyakorlat – a trátak. 

Amíg nem tudunk meditálni, küzdünk. Ezért mindig jelen kell lennünk, és mindig tudatosnak kell lennünk. A legjobb technika a koncentrációs képesség növelésére a mantra gyakorlása málával. Mialatt az ujjak mozognak, elménkben ismételjük a mantrát. Ezt a technikát szumarannak nevezik. Ha az összeszedettséget más gondolatok zavarják, ezt arról is észrevehetjük, hogy az ujjak mozgása megszűnik. Azért olyan fontos a koncentrációs képesség, mert a meditáció (dhjána) csak a dháráná fokozatán át érhető el.

VII. Dhjána

A dhjánában az elme elveszíti saját létezését a tárgyban. A meditációban nem létezik többé az én, mivel az egyéniség teljesen feloldódott a tárgyban. A saját test érzése elvész. A legjobb idő a meditációra: a napfelkelte előtti két óra és az utána következő egy óra, továbbá a naplemente előtti egy óra és az utána következő fél óra.

A meditáció hasonló egy szertartáshoz. Az isteni erő érezhető és boldoggá tesz. Minden probléma lehull, csak a tiszta lét marad. Az ember a tisztulás érzését érzi, mély szeretet érez, és megérti, ki Isten, mert mihelyt az én, az egyéni ego többé nem létezik, felragyog az isteni fény a szívben – s az ember eggyé válik.

Szó Ham – „Az” (Isten) vagyok.

Az egységnek ez az átélése végül a szamádhihoz vezet bennünket.

VIII. Szamádhi

A szamádhiban fejlődik ki az önmegismerés – a legmagasabb tudat jut kifejezésre. Ezáltal minden karma is megszűnik automatikusan. Ha egy jógi eléri a szamádhit, ez ahhoz a folyóhoz hasonlítható, amely hosszú, nehéz utazás után végül a tengerbe torkollik. Most már minden akadály legyőzetett, mert a folyó örök időkre egy az óceánnal. Ugyanígy a jógi is elérkezik útja végéhez és tökéletesen egy lesz Istennel. Az egyéni tudat örök nyugalomra, békére és harmóniára talál – felszabadult.

A szamádhinak különböző fokozatait különbözetjük meg. Ennek első lépése a nem tudatos szamádhi (dzsada szamádhi), majd a tudatos (csétanja) szamádhi.

 

IRODALOM

Paramhans Swami Maheshwarananda: Patanjali jógaszútrái 1. rész - Samadhi Pada. Sangam Kiadó, 2006.

Paramhans Swami Maheshwarananda: Jóga a mindennapi életben rendszer. MOJU, Budapest, 2013.